Van úgy, hogy nekiállok firkálgatni... ezúttal azt vettem észre hogy folyamatosan egy fordított "B" betût rajzol a toll a kezem alatt.
Körülnéztem, mit is jelenthet :)
ez:
http://www.parokia.net/showsubnews.php?id=356&newspaperid=16

Csodák :)

Tavaly nyáron, volt a legerősebb bennem a vágy arra, hogy "ne kapaszkodjak" annyira a valóságba (tehát hogy merjek álmodozni).

Hihetetlen kiegyensúlyozottságot kaptam az által, hogy kétségek nélkül bíztam a vágyaim beteljesülésében.

Feküdtem a Balaton partján. Mást sem csináltam egész nap, csak a képzeletemmel játszottam. Felhőket párologtattam el az égről :). Elképzeltem ahogy a fákon játszadozó verebek közül egy a kezemre száll. Ha láttam egy beteg embert, elképzeltem hogy meggyógyul. Lehet hogy furán hangzik, de már maga a gondolat, hogy talán jobbá tehetem valakinek az életét, hihetetlen energiákat adott... valahogy minél több energiát próbáltam adni másoknak, annál több energiát éreztem magamban.

Egyik éjszaka különös álmom volt. Azóta is vágyom arra, hogy újra átélhessem azt, amit akkor.
A kép a következő: láttam magam, amint a kezemben egy elszáradt virágot tartok, majd jött egy érzés, amit azóta sem tudok felidézni és a virág színekbe borulva kihajtott a kezemben. Emlékszem találkoztam egy tolókocsissal, aki megmozdította rég lebénult lábát. Az egész álmot egy nagyon különleges szín jellemezte... mintha minden sokkal színesebb, ragyogóbb lett volna, mint a "valóságban". Hihetetlen érzés volt!

A nyaralás végén hazamentem és egyik délután zajt hallottam a konyha felől. Kimentem, hogy megnézzem mi lehet... valami rágcsáróla tippeltem volna, mert volt már hogy egeret találtam az edények között. De ezúttal úgy tűnt, hogy nem erről van szó. Hallgatóztam és rájöttem, hogy a páraelszívóból jön a hang... szétszedtem és egy kis verebet találtam benne. Megfogtam és kivittem az udvarra. Mikor a tenyeremen tartottam hirtelen "de ja vu" érzésem támadt... döbbenten megálltam, mert világossá vált. Órákig koncentráltam a parton arra, hogy beleszálljon a tenyerembe egy veréb... hát most megkaptam :).

Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy ez ne véletlen lenne... :) mint ahogyan az álomról is tudtam, hogy nem "valóság"... mégis úgy gondolom, sokszor az elképzelt dolgok sokkal valódibbak számunkra, mint azok, melyeket kézzel foghatunk...

Agyam menése - problemsolving :)

Egészen kis korunk óta azt tanuljuk, hogy hogyan engedjünk egyre nagyobb teret az "Úgy sem sikerül!" vagy "Mi van ha nem sikerül?" mondatoknak a fejünkben. Mi történt, amikor megtanultál járni? Mit hallottál a legtöbbször ez idő tájt? Hát azt, hogy "Vigyázz! Elesel." Ha szerelmes voltál... úgy érezted megtaláltad Őt... mit kaptál sokszor azoktól akik "törődnek" veled? Hát azt, hogy "Bármi történhet." (az is hogy nem Ő az) Kapaszkodunk és kételkedünk, mint a lények, az első bejegyzésemben.

Itt lenne az ideje minden embernek szakítani ezekkel a gondolatokkal. Ha felkészülsz a problémákra, tényleg kevésbé fognak fájni? Vagy ha te - pusztán azért hogy megpróbáld megvédeni azt aki fontos számodra - elülteted a fejében a probléma lehetőségét, segítesz? Hát nem! A célok és vágyak megvalósításának útjában állsz ezzel.
Fogadd el, hogy boldog lehetsz és ne félj. Így, vagy úgy, de boldog leszel és egy valamit kell csupán tenned ezért: Boldognak kell érezned magad. Elég viccesen hangzik, de így van. Ha boldog akarsz lenni, azért egyedül Te tehetsz. Gondolj arra hogy szárnyalsz a boldogságtól, emlékezz arra, mikor igazán boldog voltál, vagy képzeld el milyen boldog leszel mikor eléred a célod!
(Lőjj le, ha a "boldogság" szót mégegyszer le merem írni:))

Ha sikerült, lehet hogy észre sem veszed, de máris mosolyogsz :)

"Olyan kedved van, amilyennek szeretnéd, hogy legyen." - ez az a mondat amit soha nem felejtek el. A nővérem vágta egyszer hozzám mikor magambazuhanva ültem a szobámban egy kudarc miatt. Azóta már rengetegszer átsegített problémákon ez a pár szó.
És tényleg... akkor azért ültem olyan búsan, mert úgy esett jól. Mindenki maga választ. Ki az aki megmondja neked, hogy mikor hogyan érezd magad?

Még valami:
Ha rossz a kedved, ne másokból próbálj energiát nyerni, hanem magadból. Csak képzeld el, hogy milyen boldogságot (egy lövés:)) ad majd az érzés, amit akkor kapsz, mikor tiéd lett amire vágytál. Ha ezt megtetted máris jobb lesz. Tűzz ki egy célt és "idézd föl" milyen érzés lesz ha beteljesítetted.

Miért ne másokra támaszkodva próbálj kitörni?
Ha beszélsz egy problémáról a barátoddal, - attól függően, hogy hogyan reagálja le - negatív gondolatot sugároz vissza, vagy pozitívat. A negatív annyit tesz, hogy további problémák felvetésével súlyosbítja az eddigieket. Azért hogy megvédjen a csalódástól megpróbál felkészíteni a kudarcra. Ennek az lesz a vége, hogy mindketten letargiába estek:), vagy veszekedés lesz belőle, mert mindketten kimerültök. A legtöbben így tesznek, mert már eleve a célodat hibásnak találják, hiszen "bajod lesz, ha nem sikerül". A cél helyességét Te döntöd el, nem más. Bármi is legyen az, ha hiszel benne, akkor a beteljesülése felé fogsz haladni. Mások megnehezíthetik, vagy másik irányba vezethetik az utat.

Ha pozitív energiákat sugároz neked, vagyis meggyőz téged, hogy a problémát igen is meg fogod oldani és eléred a célod, akkor máris jóval közelebb visz téged a problémád megoldásához, mint azzal hogyha mégtöbb kétséget táplál beléd.

Tehát ha segíteni szeretnél bárkinek, azzal teheted ezt meg, hogy támogatod az elképzelését és célját. Ne gördíts elé újabb akadályokat azzal, hogy felkészíted arra "a sok rosszra" ami megtörténhet.

Még egy apróság:
"Minden tökjó lesz!" = "Nem lesz semmi baj!" ???

Milyen képek merülnek fel benned, ha azt hallod:
"Minden tökjó lesz!" - látod magad előtt a lehetséges jó dolgokat.
"Nem lesz semmi baj!" - látod mindazt a rosszat, ami nem történik majd meg.

Azért van különbség nemde?

Há' ne gondojjá a fakete macskáre! :)

Egy kék madártoll...

Egy kora hajnali órában a vonaton utazva, az Illúziókat olvastam. (kb. tucadjára:)) A könyv egyik fejezetében a mester a "mágnesezésről" - vagyis a dolgok bevonzásáról - okítja tanítványát. A tanítvány kezdésnek egy kék madártollat képzel maga elé és várja hogy materializálódjon szemei előtt. Másnap, egy tejesdoboz oldalán látja meg az általa elképzelt tárgyat. Számtalanszor próbáltam vizualizálni én is... mind a tollat, mind mást.

Aznap délelőtt az utcán sétáltam. Átmentem az út másik oldalára... és a járda szélén megláttam. Először nem hittem a szememnek, de tényleg az volt... egy kék madártoll. Megdöbbentő volt.
Mi az esélye annak, hogy pont arra járok, pont akkor és pont átmegyek az úton és a lábaim előtt találok egy kék madártollat?

Gondolj csak bele! Eszedbejut egy régi ismerős és - teljesen véletlenül - aznap, vagy másnap felhív, vagy hallasz róla valamit. Szerintem mindannyian ismerjük ezeket a véletleneket. A képzelet nem 'csakúgy' van. Ha nem is fogadjuk el azt, hogy bármi a miénk lehet a képzeletünk által... legalább higyjük el azt, hogy erőt adhat ahhoz, hogy boldogabbá tegyük mindennapjainkat.

Dö bigining, avagy "méblogol ez?!"

25 éves vagyok. Ezalatt az idő alatt sikerült jó néhány évet az iskolapadban eltöltenem úgy, hogy csak azokat a könyveket vettem a kezembe, melyet nagyon muszáj volt. Hihetetlen, de végül mégis rákaptam az olvasásra. :)

A kollégiumi évek alatt történt, hogy egyik este, meglátogattam egy nagyon kedves ismerősömet az egyik szobában. Éppen könyvet rendelt a neten, felhasználva a iskolai tankönyvtámogatást. Megkérdezte hogy veszek-e én is valamit... végül rábeszélt egy könyvre, melynek az volt a címe, hogy "Illúziók".

A történet egy pilótáról szól, aki találkozik egy "magasan fejlett lélekkel", vagy ha úgy tetszik messiással, aki szintén pilóta. Útjuk során számos csoda történik. A könyv elejétől kezdve azt sugallja hogy az egész világ, minden amit látunk "csupa-csupa illúzió". Több hasonló könyv jött ezután más-más sztoriba bújtatva a képzelet fontosságát.

Ezt a blogot nem azért hoztam létre, hogy könyveket elemezgessek benne. Szeretném ha egy picit mindenki megpróbálna