Nagyon rég nem csináltam ilyet, vagy talán még egyáltalán nem is. Itthon vagyok a házban, ahol felnőttem, a régi ágyamban és most innen írok. Furcsa, met nehezen találom a betúket egyelőre. Mellettem a kedvesem édesen szuszog, már alszik lassan. Odakint elképesztő szél fúj, nagy vihar van, megérkezett Szibériából a front, amit jósoltak. Valahogy most nehezen tudok aludni… ennek az egésznek a furcsasága, amire az első mondatban utaltam, az íráshoz számomra szokatlan könyezet.
Nagyon pörög az agyam mostanában. Már az előző pár posztnál is érezhető volt, hogy nem azok a dolgok foglalkoztatnak elsősorban, amik korábban. Najó, ez így nem teljesen igaz. Sokkal inkább a magaménak tudom azokat a gondolatokat, amiket akkor írtam. Pörgök. Ha minden jól alakul, akkor a jövő héten át tudom adni az első két megrendelésre készült világításom. Hát nem nagyszerű? Néhány éve a zuhany alatt gondolkoztam - valahogy az az egyik olyan része a mindennapoknak, ahol és amikor az ember nyugodtan el tud lenni a gondolataival - mi lenne ha gyártanék végre egy olyan minőségű terméket, amit még nem csinált senki. Remélem sikeres lesz a fogadtatása! Az elkövetkezendő pár hónap nagyon sűrű lesz. Be kell fejezzem a diplomamunkám, amit az előző félévben csak 80%-ig sikerült, április elején vár rám egy felsőfokú angol nyelvvizsga és az államvizsga. Itt vannak a kis ügynökségünk ügyfelei, a lassan-lassan beinduló akvarisztikai brendem építése és egyre közelebb a döntés, hogy eladjuk a lakásunkat és elköltözünk végre. Izgalmas időszak lesz, az biztos.
Nagyon hálás vagyok. Minden, amiről a napjaim szólnak kedves számomra. Nemrég, az egyik délelőtt az M0-áson tartottam hazafelé az egyik ügyféltől. Azon töprengtem, hogy ha hazaérek mi mindent kell még csinálom, tudok-e esetleg előbb menni valamelyik gyerkőcért… aztán egyszercsak belémhasított az érzés: boldog vagyok és szabad!
