Szpesöldéj

A mai napom különleges volt. Majdnem olyan különleges, mint az első csajozásom. Emlékszem rá és tudom, nem kezdtem korán, 16 éves voltam. Berekfürdőn voltunk. Napokon át együtt a szüleimmel kamaszként… engem akkoriban pont nem érdekeltek annyira a családi programok, ezért többnyire valamelyik medence partján ücsörögtem és néztem a lányokat. Szemet vetettem egyre. Ez nem tudatos volt, hanem egy idő után megfigyeltem, hogy egyre többször keresem a szememmel, merre is van ő, Zsuzsi. Kivoltam attól, hogy képtelen vagyok odamenni. Tényleg úgy éreztem, hogy jól esik megmaradni ezen a szinten. Miért? A biztonság miatt, a sikertelenség miatti félelem által visszatartva. Aztán úgy alakult, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis odaúsztam hozzá a medencében és megszólítottam. Csak megkérdeztem simán, hogy este van-e kedve eljönni velem inni valamit és beszélgetni. Ő azt válaszolta, hogy OK, de hogy jönne a barátnője is… namondom, ez így érdekes lesz. Aztán végül ott voltam egymagam a teherrel, hirtelen a semmiből nem egy, hanem két lánnyal, akikkel azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek. 

Hogy miért vonok párhuzamot a mai nap és az előbb elmesélt élmény között? Mert az érzés hasonló. Olyan terepen mozgolódom, ahol most járok először. Eljutottam odáig, hogy megkérdőjelezem, hogy egyáltalán megéri-e ezt tennem, vagy inkább tereljem magam vissza az én pályámra és lubickoljak a biztos sikerben. “Olyan kihívást szeretnék, amitől tele lesz a gatya.” Jahj… be kell látnom, hogy az áhított kihívás, nagyságrendekkel nagyobb, mint amire fel voltam készülve. 

És mi nyomaszt? Az, hogy ezt már elsőre is jól akarom csinálni.

ui.: viszont ma először vezettem elektromos autót... hatalmas élmény volt, tetszett! :)