Egy kora hajnali órában a vonaton utazva, az Illúziókat olvastam. (kb. tucadjára:)) A könyv egyik fejezetében a mester a "mágnesezésről" - vagyis a dolgok bevonzásáról - okítja tanítványát. A tanítvány kezdésnek egy kék madártollat képzel maga elé és várja hogy materializálódjon szemei előtt. Másnap, egy tejesdoboz oldalán látja meg az általa elképzelt tárgyat. Számtalanszor próbáltam vizualizálni én is... mind a tollat, mind mást.
Aznap délelőtt az utcán sétáltam. Átmentem az út másik oldalára... és a járda szélén megláttam. Először nem hittem a szememnek, de tényleg az volt... egy kék madártoll. Megdöbbentő volt.
Mi az esélye annak, hogy pont arra járok, pont akkor és pont átmegyek az úton és a lábaim előtt találok egy kék madártollat?
Gondolj csak bele! Eszedbejut egy régi ismerős és - teljesen véletlenül - aznap, vagy másnap felhív, vagy hallasz róla valamit. Szerintem mindannyian ismerjük ezeket a véletleneket. A képzelet nem 'csakúgy' van. Ha nem is fogadjuk el azt, hogy bármi a miénk lehet a képzeletünk által... legalább higyjük el azt, hogy erőt adhat ahhoz, hogy boldogabbá tegyük mindennapjainkat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése