Már aludtam, de úgy alakult, hogy felriadtam picit. A mai napig nagyon szeretek repülőgép maketteket csinálni. Eddigi életem során volt egy csomó olyan dolog, ami egy időre elhagyott, majd újra megtalált. Ilyen a makettezés, de pl. az edzés is. Párévente elkap valami, ami kizökkent és áthelyeződik a fókusz picit. Amikor makettet építek, nem ritkán annyira belefeledkezem, hogy este elkezdem és egyszercsak azt látom, “Nahát! Reggel van”. Igazi szenvedély fűt ilyenkor, vágyom alkotni. Valami olyat akarok csinálni, amivel kicsit lenyűgözöm saját magam, mindig picit jobbat, részletesebbet, mint legutóbb. Előre elnézést kérek, ha ez a poszt unalmas lesz… nem akarok ma világot megváltani, csupán jól esik most írni. Csak páran olvastok és túl sok bejegyzésem sincs, szóval talán még emlékeztek arra, amikor arról írtam, hogy az “9-re járok dolgozni”, mennyi minden belefér a mindennapjaimba és - lehet hogy ezt ebben a formában nem írtam le akkor, de - mennyire boldog vagyok ettől. Azóta még több dolgot csinálok és még jobban élvezem a mindennapokat. Rengeteg munkaszerűség van abban, hogy most ismét úgy érezhetem, sikeres vagyok. Azért írtam, hogy “munkaszerűség” mert amit szívesen csinálok, azt nem is igazán tudom munkának nevezni. Írhattam volna azt is, hogy sok kitartás kellett, de ez szintén furcsa kifejezés. Kitartás az, ha az ember valami olyasmit csinál kitartóan, amit szeret? Kitartóan élvezem a mindennapokat. OKOK, nem akarom minden szó értelmét elemezgetni. Kellett kitartás, igen. Akkor, amikor éppen nem volt jó. Annak az oka az volt csupán, hogy nem láttam túl a pillanatnyi szenvedésen. Nem azt láttam benne, hogy ezzel is csak a célokhoz kerülök közelebb. Fontos erre figyelni, mert sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz tőle az ember. És igen, ez megint az a sokszor emlegetett “nézőpont” áthelyezés témakör.
Nem kizárt, hogy fogok még makettezni, de jelen pillanatban időpocsékolásnak érzem. A terméktervezés, fejlesztés és gyártás van jelenleg fókuszban. Remélem pár hét és végre minden adott lesz ahhoz, hogy a saját termékeim értékesítsem. De most szólok… már rég felismertem, hogy milyen felelőtlenül tudok határidőket felállítani. Rengeteg nem várt probléma lehet, ami miatt tolódik a dolog, de tudjátok mi húzódik emögött a néha picit túlzó hozzáállás mögött? Az, hogy minél magasabbra akarom tenni azt a bizonyos lécet, mert úgy érzem, hogy ettől a kisebb sikerek gyorsabban megérkeznek. Mindez, a termékfejlesztés, hogy eszközöket tervezek, gyártok és adok el hobbistáknak egy tanulási folyamat része. Elképesztően hálás vagyok az utóbbi 10 év, marketing területen eltöltött időszakáért, mert rengeteget segít. Ugyanígy vagyok a jelenlegi időszakkal is. Megtanulom, kijárom az útját annak, hogy terméket dobjak piacra és sikerre vigyek (remélem). Kipróbálom, működik-e és ha igen, hogyan. Aztán jöhetnek a nagyobb dolgok is idővel, de akkor már sokkal okosabb leszek, mint most :).
Hogy pontosan mi lesz az a nagy dolog, még most sem látom tisztán, de azt tudom, hogy egyre jobban zavar mostanában a globális pazarlás bármi, de főleg a kényelem oltárán.
(a következő egy elkezdett, de befejezetlen poszt, ami pont passzol ide)
Az elmúlt néhány hónapban, vagyis kb. mióta saját magam alkalmazottja vagyok sokat töprengek azon, hogy számomra mi az érték és mit jelent gazdagnak lenni. Talán az autóvásárlással kezdődött. Egy pici, régi ütött-kopott kisautónk van. Az évek alatt többször felmerült, hogy le kellene cserélnünk. Mikor elérkeztünk egy ponthoz, hogy nagyszervíz / kuka és új(abb) autó, sokáig utóbbi irányba gondolkodtam. Aztán elkezdtem lecsupaszítani a dolgot és érveket felsorakoztatni. Sok-sok racionális érvet mondtam amellett, hogy márpedig új autó kell. De várjunk csak! Amikor elkezdtem őszintén magamba nézni rájöttem, hogy a racionális érvek mögött egyetlen motiváció húzódott… egyetlen szó: presztízs. Megbízható, nem költséges üzembentartani, miért is kellene lecserélni? Elkezdtem máshogyan tekinteni az anyagi, tárgyi javakra. Évek óta nincsenek olyan tárgyak ami iránt rajongani tudnék. Egy sráccal hajnalban, a teremben beszélgetni kezdtünk az ajándékozásról. Boldogan mesélte, hogy vásárolt karácsonyra egy 4k-s tévét - gőzöm sincs, mit jelent hogy 4K (najó, tudom mit jelent) Mekkora jó már?! Nem is értettem, hogy miért fontos ez. Azon túl, ami célom lehet apaként és férjként, van olyan önző kis célom, ami önmagam építéséről szól. Nem csupán fizikálisan, mentálisan… és nem is csupán rólam szól. Sokkal inkább arról, hogy a “végén” szeretném úgy lehunyni majd a szemem, hogy mindent megtettem, amit megtehettem. Hogy enyém legyen a bizonyosság, hogy megtettem mindent amit én itt most M. Viktorként megtehettem. Szeretnék magam mögött hagyni valami értékeset, amit másoknak adhatok, amivel jobbá tehetem mások életét. (Talán szükségtelen külön mondanom megint - azon túl, hogy két ilyen fantasztikus kis embert nevelhetünk :) ) Szóval, ha tehetném nem használnám a pénzt, mint eszközt olyan dolgokra, amik nem visznek közelebb ehhez / ezekhez a célokhoz. Van, hogy kell egy jobb számítógép a haladáshoz, vagy egy jobb telefon (nagyjából 6 éves a telefonom, milyen ciki má, ugye? :)) De eszembe sem jut, hogy azért cseréljem le, hogy elmondhassam a legújabb kütyü van a kezemben. Picit lassú néha, de megbízhatóan működik.
Zavarni kezdett a pazarlás. Sok olyan dolog van, ami kényelmessé teszi az életünket, ugyanakkor marhára felesleges. Az autóipar tipikusan az, ahol ezek a kényelmi funkciók azok, amiből versenyt űznek a márkák. A 90 zónás klíma és az ajtóba épített gombnyomásra működő esernyőkiadó autómata, a fűtött ajtókilincs, hogy nehogy hideg legyen, amikor télen kinyitod az ajtót - bár gombnyomásra magától is kinyílik, szóval, tiéd a döntés. Vannak olyan eszközök, technológiai újítások, amik hozzátesznek a Föld és az emberiség jövőjéhez, de nem ezek azok. Szeretném, ha a technológia abban segítene, hogy újra közelebb vigyen minket a természethez, hogy megint a részévé válhassunk.
Olyan dolgokat akarok csinálni hosszútávon, ami ennek jegyében valósulnak majd meg. Nem túlzó, tudja, amit tudnia kell (itt tartok most a termékeimmel) és segít bolygón és az emberiségen (ez pedig a nextstep).
A poszt címét pedig tessék szó szerint érteni ezúttal :)
