Fogalmam sincs, hogy miért, de ma éjszaka valahogy nem tudok aludni. Ilyenkor, többnyire kinézek az ablakon és néhány percen át csak bambulom a villanyrendőrök villogó sárga fényét. Rálátok az épületre, ahová edzeni járok. Jóég! Fél három van, ha most hirtelen elaludnék, akkor még három teljes órát aludhatnék, mielőtt felkelek hogy megfőzzem a napi kajám és hogy aztán induljak edzeni. Mégis mi van? Mosolygok. Nem frusztrál, hogy nem tudok aludni, hiszen ez is csak egy nap. Egy éjszaka. Nem idegesít, hogy holnap (vagyis ma) egész nap nyúzott leszek… egyfelől azért, mert ettől függetlenül simán lehet egy jó nap még, másrészről pedig nem is biztos, hogy tényleg nyúzott leszek. Legfeljebb a kávé majd segít. Az utóbbi időben csak nagyon ritkán kávézom. Jól esik stimulánsoktól mentesen tölteni a napjaimat. Meg így legalább van hatása, amikor mégis ilyenekért folyamodom.
Pörög az agyam, pedig most is stimulánsoktól mentes vagyok. Ilyenkor sokminden eszembe jut, de elsősorban az alkotás jár a fejemben. A kötelességtudat néha bököd, hogy a főállásommal kapcsolatos dolgokon is morfondírozzak… meg is teszem. Talán kiengedem ami bennem van végre odabent is. Viszont alkotni. Hm… most épp derengő fény van csak. Itt világít mellettem a két világításom prototípusából az egyik.
Most eltelt néhány perc és igen… agyaltam. Mert ilyenkor képtelen vagyok leállni, mindig a következő lépésen töröm a fejem. Élvezem!
Úgy tűnik, nem csak én nem tudok aldudni, hanem a pici lányom sem. Irány a másik szoba...
