Ne várj!

2017 érdekesen indul. A megvalósult célok éve. Úgy hangzik, mint egy szokásos újévi bullshit, de szerintem nem erről van szó. Nagyon sok ember a környezetemben végre elkezdett szabadon gondolkodni. Szabadon, igen. Ott az a belső hang ilyenkor a fejünkben, ami azt mondja "Úgy érted, felelőtlenül?", de nem. Ismerem a felelősség fogalmát. Tudom, mit jelent. Apa vagyok, férj, barát stb. mind-mind hordoz magában kisebb-nagyobb felelősséget.

Gondold végig, a gyerekeknek, kire van szükségük? Kire van szüksége a feleségnek, a barátnak? Rád. Arra aki te vagy. Nem arra, akit a minden kapcsolata éppen valamilyen tök ellentétes irányba rángat attól a valakitől, aki a valódi önmagad. Megfelelési vágy, kényszer? Igen! Jó kisfiú, gratulálok. Így tényleg mindenki elégedett lehet a környezetedben, ugye? Csak éppen azt felejted el, hogy ki vagy. Ki vagy te és miben vagy jó? Mit szeretnél igazán?

Hogy miért írtam le ezeket? Azért, mert mióta az eszemet tudom, szabadon gondolkodom. Az utóbbi időben viszont valami visszafogott. Pár hete történt egy találkozás, ami picit felrázott. Az imént feltett kérdések azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok, mit szeretnék, olyan kérdések, amiket többször kellene feltennem magamnak... feltennünk magunknak. Az egyik jóbarátom, aki történetesen az énektanárom, elindítja a karrierjét, egy másik coachként kezdett tevékenykedni, mindenki kezd végre belevágni abba, amit rég óta szeretne... miért vártak eddig?

Engem korábban sem elégített ki a híg kakiban való ázás. Hálával nézek mindenre, ami megadatott, vagy amit elértem, de nem tudnék túl sokat ücsörögni a nappaliban és elégedetten nézni valamelyik alkotásom, vagy éppen nézni a gyarapodó sok nullát a bankszámlámon. Nekem ennél több kell! Haladni akarok, fejlődni akarok és egyáltalán nem utolsó sorban, jó példát mutatni a gyerekeimnek. Akinek igazán fontos vagy, egy pillanatig sem habozik majd és nem csak a saját szájíze szerint és nem csak a komfortzónáján belülről mutogatva fog majd támogatni. Hanem melletted lesz tényleg, és nem fog vissza! Tehát, ha azon töprengsz, hogy pl. felrúgd a köztisztviselői állásod azért, hogy azt csináld, amit szeretsz, amihez tehetséged van és mondjuk asztalosnak állj... ne habozz túl sokáig... Láss hozzá azonnal! Tegyél és dolgozz érte. "Jobb inkább a tűzben égni, mint ázni a húgyban..."