Ma énekeltem. Embereknek, színpadon. :)
Tavaly volt az első színpadi gyakorlatom. Az énekstúdió, ahová lassan 4 éve járok, rendszeresen biztosít lehetőséget arra, hogy az ember kipróbálja magát színpadon. Alapvetően nincs bajom a szerepléssel és az énekléssel sem, viszont amikor a jelenlévők közül mindenki énekes, és profi tanárok előtt kell bemutatni egy dalt, azért az nem egy amolyan átlagos “kimegyek a színpadra és énekelek” szituáció… fejben legalábbis nem ilyen :) Az első alkalommal mindenféle borzalmat elkövettem, amit lehetett. Túlságosan előre álltam, így az arcom árnyékban volt, talán picit túl is játszottam a dolgot és állítólag riszáltam is, pedig egy lírai dalt adtam elő. Mindegy is… borzalmasnak éreztem magam. Ezúttal eldöntöttem, hogy amellett, hogy javítom a hibáimat, nem foglalkozom semmi mással, csak a dallal és azzal, amit nekem jelent. Előadóművészetről van szó. Az ember nem eshet ki a szerepéből, de most mégis… arra törekedtem, hogy addig, amíg éneklem a dalt, igenis önmagam kell legyek. Átfutott az agyamon, hogy talán elegánsabban kellene megjelenjek és - nem tudom - picit összekapnom magam a műsorra, de végül úgy döntöttem, hogy nem készülök külön ilyesmivel. Odabattyogtam, egy sima fekete kapucnis kardigánban, farmerben és sportcipőben, a hajam össze-vissza. Hatalmas élmény volt elénekelnem ezt a dalt. Ugyanezen a színpadon hallottam először egy másik énekestől és azt mondtam magamnak… woooow! Ezt egyszer megtanulom. Megtanultam…
Amikor zenét hallgatok, szükségem van a katarzisra. Képes vagyok 600x meghallgatni egy számot, hogy újra és újra átélhessem azt, amit - akár 1-1 hang - ad a zenében. Amikor pont beletalál a lelkembe és az öröm és bánat furcsa egyvelege tör elő belőlem. Amikor futkos a hideg a karomon, ami aztán átadja a helyét valamiféle könnymeleg hőhullámnak. Bocsánat a sziruposság miatt. Szeretem ezt az érzést és ezt bátran fel is vállalom! Ugyanez az, amit az énekléssel el akarok érni. Azt szeretném, hogy aki engem hallgat is így érezzen. Ma, úgy érzem, ez sikerült. Tudom, hogy mennyire sokat kell még fejlődnöm… de nagy élmény volt ez a mai és alig várom, hogy eljöjjön az ideje annak, hogy fókuszba kerüljön nálam az éneklés! (bocsánat, a posztjaim végére általában már forr az agyam attól, hogy nem hagynak írni… most is ez van :) )
