Lassacskán vége a 2017-es évnek. Hát, ez nem
volt semmi! Tavaly ilyenkor – durva belegondolni, hogy már egy éve volt –
néhány napon át tartó komoly hasi görcsöktől szenvedtem. Emiatt végre meghoztam
egy rakás döntést, egyúttal kitűztem egy csomó célt, amiket szépen lassan
elkezdtem megvalósítani. Teljesen őszinte leszek: fogalmam sem volt arról, hogy
hogyan fogom elérni ezeket, csak vízióim voltak arról, hogy hová akarok eljutni,
mit mikorra akarok elérni. Féltem. Tele voltam kétségekkel. „Jó lesz ez így?”
vagy „Tényleg képes leszek erre?” de ott volt a „Felelőtlen vagyok?”. Végül azért
mégiscsak jó lett. A felelősség pedig? Hm... Jelenleg is egy olyan döntésen
vagyok túl, aminek a kimenetelét még nem látom át tisztán. Csak azt tudom, hogy
minden további cél eléréséhez ez szükséges. Az első cégem megvásárlására tettem
le egy foglalót. Májusban, amikor eldöntöttem, hogy főállású vállalkozó leszek,
elterveztem, hogy a januárt már egy Kft-vel kezdem és az első hónapban
felhajtom az első olyan szerződést / megnyerem az első olyan pályázatot, ami
megalapozza számunkra a fejlődést. Rohadtul félelmetes és nagyon-nagyon kívül
esik ez a komfortzónámon.
http://adwe.hu -
nem tudom, hogy szükség lesz-e még arra, hogy átállítsam a timert, ami kint van
az oldalon ;). A jelenlegi 10-12 állandó ügyfél lassan-lassan stabil alapot
teremt arra, hogy nyissunk a nagyobbak irányába. Most folyamatosan olyan
gondolatok futnak át az agyamon, hogy vajon lehetek-e ennyire őszinte.
Merhetem-e bevallani magamnak, hogy félek ettől az egésztől? De azt hiszem,
igen. Merek. J Máris mosolyogni kezdtem, mert tisztában vagyok azzal, hogy bizony,
vannak olyan napok, amikor minden picit borúsabb, mint amilyen valójában.
Nézőpont kérdése, ugye?
