2021 márciusa van. Hetek óta tervezem, hogy összeszedem a gondolataimat, de ha írásról van szó, igazi halogató-bajnok vagyok. Az év eleje izgalmasan indult. SIkerült megvennünk a telket, ahová a házunk épül majd. A már-már irracionális bizakodásom, miszerint a keretünk elég lesz egy értelmezhető telekre végül eredményes volt. Vác. Az első település, amiben egyetértésre jutottunk Vác volt. Többször kirándultunk a környéken, nekem a természetközeli dolgok nyomtak többet a latba, a páromnak pedig az épített környezet és a kultúra volt valamivel fontosabb szempont. Az iskolák száma, a sportolási lehetőségek a gyerekeknek, a közlekedés, a főváros közelsége mind jelentős érv volt mellette. A nagyobb listing portálokon fellelhető minden olyan ingatlant megnéztünk, ami a keretünknek megfelelt. Végül kettő maradt a kalapban. A kreativitásunk miatt nyilván láttunk a telekben fantáziát. Ez fontos volt, hiszen a legtöbb “tipikus” építési telek kb. duplájába került annak, amire a keretünk elég lett volna. Az első elúszott, mert még az ajánlattétel előtt, a területtel kapcsolatos érdeklődésünk miatt, sok pozitívum kiderült és az eladó mégsem akart megválni tőle. A második egy trükkös telek volt, amire már ajánlatot tettünk… Mindent átgondoltunk és megvizsgáltunk a településsel és magával a telekkel kapcsolatban is. Majd jött a felismerés… utólag nevetséges és a fejem fogom, amiért erre nem - de minden másra IS - gondoltam a helyi légszennyezettségi adatok talán az egyik legvacakabbak közé tartozik az országban. Ellenőriztem az elérhető országos adatokat két évre visszamenőleg, összehasonlítottam a nagyvárosokat és valóban: Vác az egyik legrosszabb. Beléptem a “Váciak” csoportjába is, ahol tematikus kereséseket csináltam, hogy lássam, mi a helyzet. Nyilván igyekeztem objektívnek maradni, mert tudom: az ember, pláne a magyar (bocs, de így gondolom) hajlamos túlnyomó részt a rossz és zavaró dolgokat kommunikálni. Akárhogy próbáltam ellenvéleményt találni, legalább egyet… nem sikerült. Itt lenulláztuk a több hetes keresésünket és 5-6 állomásos túrákat terveztem hetente lehetőleg több alkalommal, hogy Budapest 30 km-es körzetében (főleg az északi régióban) megnézzük a piacon elérhető telkeket. Nagyjából 20 településen jártunk, Budakalász, Pomáz, Szentendre, Leányfalu, a Pilisi-régió, a teljes Szentendrei-sziget (nekem nagyon tetszett volna :D), majd jött a pesti oldal, Veresegyház (régi kedvenc, de esélytelen volt a kereten belül egyetlen telket is találni), Dunakeszi, Fót, Csomád, Erdőkertes, Galgagyörk, Galgahévíz, a különböző Váccal kezdődő kis települések. Nem. Egyik sem volt az igazi… benéztünk a portákra (bocsi helyi lakók), mert szerintem sokat elárul a közösségről, hogy mennyire igényesek a környezetükre. Végül… megérkeztünk Őrbottyánba. Itt nagyjából 7 telket néztünk meg személyesen, mire megtaláltuk azt, amire mindketten rábólintottunk a nagyjából 30-40db közötti személyesen is megnézett ingatlan után. A telek valamivel több, mint 1400nm-es, enyhén emelkedik, pont annyira, hogy semmi ne zavarja a kilátást. Nincs utcafrontja, nyeles telekről van szó, amire szinte mindenki húzta a száját… a szüleim is. De csak addig, amíg ki nem jöttek és nem látták azt a (szerintem)hatalmas, szabad területet ami teljesen szabad kilátással bír a horizont előtt húzódó hegyekre. Sok fa van jelenleg a telken, amiből sajnos sok már menthetetlenül elhanyagolt és öreg (ásó-, csákány-, metszőolló- és láncfűrész-tulajdonos is lettem :)). Mostanában tehát az építkezés szervezésével és a telek rendben tartásával kapcsolatos teendők körül forognak a gondolataim többnyire.
A vírushelyzet miatt kialakuló / kialakult gazdasági visszaesés lassan több ügyfelünket eléri, amit érzünk… de nyilván mi visszaesésünk sehol sincs az övékéhez képest, ezért is döntöttem úgy, hogy igyekszünk továbbra is segíteni a munkájukat amennyire / ameddig a lehetőségeink megengedik. Aki ismer, az tudja, mindig bizakodó vagyok és fenemód kitartó. :) Biztos vagyok benne, hogy nemhogy átvészeljük ezt az időszakot, de az idei év végére ismét sikerül növekedést felmutatnunk a jelenlegi gyengülés ellenére is.
Itthon vagyunk. A gyerekeknek nincs suli. Sokkal közelebb érzem magamhoz őket, mint valaha. Fantasztikusak és nincsenek rá szavak, mennyire büszke vagyok rájuk. Igyekszünk mindenbe bevonni őket. Szeretném, hogy belelássanak a munkánkba. A telekkeresésnél és most a lakás eladásával kapcsolatos dolgokban is jelen vannak folyamatosan. Bízom benne, hogy ezek maradandó és jó élmények lesznek számukra és épülnek tőle. Megpróbáljuk kihozni a helyzetből a legtöbbet. És ezt úgy írom, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mennyire szerencsés helyzetben vagyunk, hogy teljesen kötetlen a munkaidőnk és nincs munkáltató akinek meg kellene felelnünk. Najó, azé' néha tudok kemény főnök lenni :)
Mikor kiderült, hogy bezárnak a konditermek ismét, fél órán belül már a Decathlonban voltam (jobb híján) és vettem egy állványt és egy rudat súlyokkal, az állítható pad és kézisúlyzók mellé. Úgy érzem, hogy mindent tökéletesen meg tudok edzeni így. Egy komoly és tűpontos diétába kezdtem (keto) amivel nagyjából egy hónapon belül talán életem eddigi legjobb formájába kerültem. DE jelentem, elmúlt :D Befásultam, belustultam az elmúlt hónapban egy nagy 0 volt a motivációm az edzéshez, mert az előbb leírt történések teljesen lekötöttek. Viszont nemhiába tartom magam örök újrakezdőnek. Belecsapok, mert - még ha háttérbe is került picit - sok olyan célom van, amit még el akarok érni.
A lámpáim! Nem írom le (de le fogom)… pár héten belül gyártásközeli állapotban lesznek. A barátom - aki az elektronikát fejleszti nekem - családja egy nagyon komoly tragédiával nézett szembe a vírus miatt, ami okán - teljesen érthető módon - nem haladtak a fejlesztések. Mindennél fontosabb, hogy jól legyen / legyenek. Mostanra ismét elindultak a dolgok, haladunk és jólesz, jólesz.
A mostani helyzetjelentés ennyi volt. Jól esik ezeket - mint ahogy a korábbi soraim is - újra elolvasni több év távlatából. Néha a fejem fogom, máskor tanulok magamtól… de látom a változást, a fejlődést és biztat, hogy jó az irány.
