2024. április 23-a van. Továbbra is sokat elmélkedem. Talán többet is, mint kellene. Egyre többször ismerem föl a tanult dolgaim és próbálom ezeket mindig újragondolni… megtartani, aminek van értelme és könyörtelenül megszabadulni azoktól… leépíteni, amiknek nincs. Vannak viszont dolgok, amik nem változnak. Ilyen a tenni akarásom is. Néha félek, megijedek. Az jár a fejemben, hogy nem vállalok-e túl sokat. Töprengek azon, hogy vajon hatással van rám a stressz? Stresszelek egyáltalán? Vagy csak megszoktam és leplezem magam előtt is a folyamatos - és mint olyan, káros - feszültséget? Aztán mégis, mostanában egyre többször tudok megállni. Néha magamtól, néha pedig egy alternatív valóság képe okán, szinte “hátrahőkölök” belül. A fiatalságot és a milliónyi lehetőséget élem meg ettől az alternatív világképtől… ahol tavasz van, kb. fele annyi idős vagyok, mint most, hasonlóan sok tettvággyal, viszont százszor és ezerszer több lehetőséggel. Vagy százszor és ezerszer kisebb felelősséggel, mint amit manapság cipelek. Vajon a felelősségérzet milyen spektrumon mozog az egyénre nézve előnyös / hátrányos tulajdonságok között? Néha, vagyis inkább gyakran, kitörnék, robbannék és tennék valami nagyon másmilyet. Valami szokatlant. Engednem kellene, hogy elhatalmasodjon rajtam ez az érzés és megtenni végre. Tenni, még többet. Elszökni a korlátok elől, mindig egy lépéssel a korlátok és a felelősségérzet előtt szaladva. Nagy dolgokat tehetnék. Fontos dolgokat. A saját léptékem szerint nagy és fontos dolgokat. De tudom. Tudom, hogy minden rendben. Tudom, hogy jó az irány. Tudom, hogy minden belefér majd az időmbe… abba, ami még hátravan. Teszem a dolgom. Haladok, de néha megállok picit elmélkedni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése