Supporter

Szeretném a sokszorosát visszaadni annak, amit kaptam. És segíteni mindenkinek, aki nyitott erre… és persze, ha tudok egyáltalán segíteni. Nagyon sok dolog kitisztult ma este a fejemben magammal és az étékítéletemmel kapcsolatban. Az imént fejeztünk be egy beszélgetést, ami elgondolkodtatott. Ki a fene vagyok én, hogy mások céljait megítéljem? Engem csupán feszültté tesz, bosszant a pazarlás. Nem csak az általános, ami a világban folyik - és amiről már írtam korábban - hanem az is, amikor látom valakiben azt, hogy mennyire nagyszerű… és ő mégsem tesz semmit, csak hagyja, hogy múljon az idő. Nem a céljait kicsinylem le, amikor előállok azzal, hogy “OK, ezt szeretnéd, de ennek a 10x-esét is elérheted”. Hanem a pazarlás bosszant. Az idő pazarlása, amiből amúgy is olyan kevés van. Megkaptam már egy-két alkalommal, hogy azokat az embereket vonzom, akiknek valamiféle támogatás kell. És miért jó nekem beszélgetnem velük, jött a kérdés. Hát micsoda kérdés ez? Hatalmas sikernek érzem azt, ha valakit motiválni tudok arra, hogy kihozza magából a legtöbbet, hogy merjen bizonyos dolgokat meglépni, ami előre mozdítja. Hogy megmutassam és bebizonyítsam, hogy az álom nem csupán álom, hanem egy cél. És ha meg tudom győzni arról, hogy nem más dönti el a cél helyességét, hanem mindenki maga dönt erről. Hogy a fenébe ne örülnék annak ha segítettem valakinek? Egy dohányipari cégnél voltam tárgyalni 1-2 hete. Egy jóbarátom megkért, hogy kísérjem el és adjak neki szakmai támogatást. Hm… amikor arról beszéltek, hogy milyen kár, hogy nem lehet a dohánytermékeket reklámozni már nagy egyetértésben voltak. Ők. Nekem viszont egy erős felismerést adott ismét azzal kapcsolatban, hogy mi a fontos és mi nem az. Ki a fene vagyok én, hogy mások céljait megítéljem…? Megítéljem? Tények. A dohányzásból fakadó betegségek a lakosság nagy százalékát súlytják világszerte. Amikor közlekedem, gyalog, vagy autóval, vagy bármivel, igyekszem tudatosan / tudat alatt is olyan megoldást találni bizonyos helyzetekre, amivel többeknek teszek jót. Ha jönnek mögöttem 10-en egy zöld jelzésnél, nem fogok beengedni magunk elé egy valakit, mert a másik 10 autó szív amiatt, mert udvarias voltam. (nyilván van az a helyzet, amikor szemernyivel sem rosszabb annak a 10 autónak, ha beengedem, mert mondjuk egy dugóban araszolunk, alapvetően előzékeny vagyok, de nem olyan áron, hogy másokat vacak helyzetbe hozzak vele) Nem akarok olyan dolgokat támogatni, amivel ezen értékrenddel, elvekkel szembe megyek. Csak ebből a szempontból lehet igaz, hogy miként “ítélkezem” és döntök, támogatom-e vagy nem. Általában nem a cél ebeg előttem, hanem csak segíteni szeretnék abban, hogy az ember fia / lánya, akivel beszélgetek, merjen lépni az álmai céljai felé.