Diplomás lettem

Nagyon rég nem írtam. Várjunk csak! Mindjárt megnézem, mikor. Április 25. és a reggeli séták. Az elmúlt 3 hónapba elég sok dolog történt. Korábban írtam a terveimről. Az egyik ilyen a diploma megszerzése volt. Nem volt semmi! Minden lépés, ami a dipoma megszerzéséhez vitt közelebb, hogy is mondjam… viszontagságos volt. Az jelentkezési határidő utolsó napján jelentkeztem a nyelvvizsgára. Két héttel a vizsgám előtt befizettem a vizsgadíjat… kiderült, hogy a fizetési határidő a jelentkezési határidővel egyidőben van. Erről, a jelentkezési folyamatban egy PDF-ben letölthető szabályzat egyik fejezetének, egyik alpontjának egy sora tájékoztat. Akárhogy is, miután felhívtam mindenkit, akit lehetett, elintézték, hogy vizsgázhassak. Ezután következett a szakdolgozatomhoz szükséges mérések elvégzése, ahol 2 hét egyeztetés után sikerült időpontot találni, amit aztán elnapolt a tanárúr, és miután összejött a találka kiderült, hogy nincs is alkalmas eszköz a karon arra, hogy elvégezzük a mérést. Sok-sok telefonálás után sikerült találnom egy helyet, ahol meg tudtam csinálni a méréseket végül. Aztán heteken keresztül próbáltam elérni a konzulensem, akit a leadás hetében sikerült elkapnom végül. A leadási határidő napján együtt fejeztük be a diplomamunkám, amin az utolsó simításokat a deadline előtt fél órával fejeztem be (23:30-kor). A rendszer nem engedett beléni… e-mail hegyeket küldtem mindenkinek és megdöbbenésemre negyed órával az első "segélykérő e-mail" után, sikerült feltöltenem. Majd Piran tengerpartján üldögélve kaptam egy e-mailt a konzulensemtől, hogy ne felejtsem el bevinni magammal CD-n a diplomamunkám az államvizsgára, mert azzal még lógok. "Nyaralás alatt nem foglalkozom ezzel, úgyis van még időm…" Két nap múlva értünk haza, szombati napon. Írtam is a konzulensek, hogy viszem, de nem kaptam e-mailt az előkészítőről, amit július végére ígértek. Jött a válasz: "Az két hete volt, holnapután államvizsga." WTF??? Kiderült, hogy egy adminisztrációs hiba miatt nem voltam a jelentkezők listáján, ezért értesítéseket sem kaptam az időpontokról. Hm… két napom van úgy, hogy nem is biztos, hogy egyáltalán mehetek államvizsgára. A tételsorom megvolt, de egyetlen kidolgozott tételem sem. OKOK, nem voltam a listán, tudnom kellett volna ettől függetlenül, hogy mikor van a vizsga… a bűnöm kétségtelen. Fél óra alatt sikerült megszereznem a kidolgozott tételeket. És egy nappal az államvizsgák előtt sikerült elintéznem, hogy mehessek vizsgázni. Megoldották, hogy a szerdai napi vizsgákon adhassak számot a tudásomról. (Juhú… megdupláztuk a felkészülési időm). Innentől kezdve gyakorlatilag a rendelkezésemre álló nagyjából 2 napot végigtanultam. Én voltam az első vizsgázó aznap. A diplomamunkám témája saját, így a védés sima ügy volt, élvezték a tanárok, éreztem rajtuk és persze én is. Örültem, de fogalmam sem volt, hogy a tételeket (101 tétel összesen) hogyan sikerült magamévá tennem a megelőző két napban. Olyan tételt húztam, ami nem volt a legjobb, de megdöbbenésemre 3db A4-es lapot írtam tele a vázlatommal. Tudtam! 4-esre vizsgáztam, amit lerontott a 12-13(!) évvel korábban szerzett 2-es szigorlatom. Nem baj… a lényeg, hogy diploma: pipa. Nagyon örültem. Egyfelől nagyszerű érzés az, hogy azt a támogatást, amit a szüleimtől kaptam, hogy főiskolára jöhettem, ezzel végül meghálálhattam, másrészről megerősített abban, hogy képes vagyok véghezvinni, amit csak szeretnék. Közben a céggel kapcsolatos céljaim megvalósulása is közelebb került. Minden, amit korábban leírtam, megtörténik, valósággá válik.