Néhány napja történt, hogy feljött a szó a blogról, amibe már vagy 1000 éve nem írtam bejegyzést. Úgy gondolom, hogy tanulnom kellene valamit a 25 éves weaktől, mégpedig azt hogy úgy szemléljem a világot és úgy éljek, mint ahogyan ő teszi. Abban bízom, ha újra elkezdem leírni a gondolataimat ez nagyon hamar sikerülhet.
Az utóbbi időben nem akartam időt szakítani az olvasásra, viszont sok érdekes dokumentumfilmet sikerült megnézenem a discovery-n, amelyeknek nem is pusztán a száraz fizika vagy csillagászat része az érdekes, hanem az ahogyan képes egy pillanat alatt felrántani a Földről és engedi távolabbról szemlélni a mi kis világunkat. Milyen érdekes faj vagyunk Mi emberek... ahogyan képesek vagyunk saját nagyszerűségünket ünnepelni. A saját magunk által alkotott dolgokat bálványozzuk. Épületeket látogatunk meg amiket Mi építettünk, kiállításokra járunk amelyeken a festményeket Mi festettük, koncertekre járunk ahol Mi énekelünk vagy játszunk hangszeren... a végtelenségig lehetne folytatni a sort. Láttam egy dokumentumfilmet a holdraszállásról. Egy melltartócég nyerte meg az űrruhák gyártásának jogát. Sok-sok probléma merült fel a tervezés közben, hiszen akkor még senki nem csinált ilyet. Ezeket, az ott látott kis botladozásokat látva jöttem rá arra hogy azok az emberek ott, vagy akik először tették a lábukat a Holdra akár Mi is lehetnénk.
Hajlamos vagyok azt hinni néha, hogy néhány gondolatom korszakalkotó, egyedi és ha ezeket titkos gondolatokat megosztom az emberekkel akkor máris volt egy újabb ok amiért helyem van itt... olyan dolgokat szeretnék leírni, amit mindenki tud, de még soha senki nem öntötte szavakba.
Hát spec. ezzel most megelőzött valaki... :)
Folyt. köv.
